Flow

 A történet tegnap kezdődött, hiszen a szalmabálák közelében olyannyira tova tűnt az idő, hogy szinte észre sem vettük, hogy van.

Időtlenséget élünk meg.

Jani, a Bodza (Magyar Vizsla) és jómagam.

Előszóként csak annyi:

Követni a FLOWT...

Reggelt a nap köszöntötte balról. Rózsaszín csodaként sütött be a sátor ponyván át és színezte be az élet akkori hűs pillanatát. A párát ami hajnalban lecsapódott, fél óra alatt leszárította.

Lassan keltünk ki a hálózsákból... Nem siettünk, így 10 óra volt már mire a kávé víz forrósodni kezdett. A friss zab szalma illata mindent átitatott. Gyerekkort idézett fel, s ahogy a szél erősödött, a szalma bála kupac pernyét eregetett a hajunkba. Minden tökéletes összhangban mozgott és így adott tökéletes életérzést belénk.

Erősödött a nap sugara, így közös megegyezéssel leszedtük a sátrat és követni kezdtük a bála körül az árnyékot, amely az égető nap ellen igen jól védett. Egészen addig, míg nem a nap toronymagasan állt és ontotta magából a kellemetlenül égető forróságot. Nem volt hová bújni...

Felsejlett egy régebbi film, amiben hasonlóan élték az életüket az emberek, sajnos címére nem emlékszem.

Védekeznünk kellett gyorsan.

Sátorponyvát szereltünk fel a bálához és biciklikhez, majd alá feküdve sziesztáztunk a kellemes szellős helyen. Előtte megettük az idei év első fél dinnyéjét kenyérrel. Persze mindezt farkas éhesen. Mondanom sem kell, hogy a hideg étel mennyire jól esett az energiát vesztett testnek és szellemnek.

Délután volt már amikor autó érkezett és a föld tulajdonosa mondta spanyolul, hogy 1 óra múlva jönnek a bálákért, így szabad utat kellett engednünk nekik, elpakoltunk a cementario falához a holmikat és megtámasztottuk azt a hátunkkal, nehogy kidőljön az a hosszú, fehér fal. Immáron a tulajdonos beleegyezésével töltöttük ott a földjén, a második nyugodt éjszakánkat.

Eltelt az óra és meg éheztünk. Rég volt már a spanyol ebéd idő ami 14óra itt...

Kukorica konzerv majonézzel, friss pánnal volt a kiválasztott vacsink, közben megérkezett a villás traktor és egy Ducato.

A bálák tornyosultak, az ételünk elfogyott, az elköszönő, mosolygós, vidám spanyolok is lassan haza indultak. Csendes 20 óra következett el, miközben a nap szoros ölelése enyhülni látszott ahogy elindult átbukni a föld másik oldalára, ontani a fényét Amerikának.

Sátrak állításával és a másnapi indulással egyetértően vackolódtunk be és aludtunk el a nyitott földterületen.

Hiányzott a szél és kilátást fogó bála kupac. Az illata azonban megmaradt és megédesítette az éjszakát, no meg a hiányt enyhítette.

A Ma Tanítása (2021.05.25.):

Elengedés tudománya...