TinaFlow

Korai a reggel (a kép mutatja). Még rendesen sötét van ahogy kinyitottam a szemem. A hold egész éjszaka úgy világította be a teret, hogy néha azt hittem focipálya mellett alszunk. De nem. A hold ezüstözte be az életet. Korán keltünk, korán is indultunk. Sátor összehajtásánál viszont felfedeztem 4 lyukat, ebből kettő másfél cm szakadást képez. Az aratott területen lévő erősebb gazok levágott szárait hiába tapostam le előző este, annyira erős szár maradványok ezek, hogy felszakították a sátram alját. Nem elég, hogy a tinik támadásai miatt fent elszakadt a varrott anyag 10cm hosszan, még az alján található lyukak is nehezítik a benne alvást. Hiszen a hangyáknak ez szabad út a sátramba be. Ezért sajnos új sátorra lesz szükségem, amint meg lesz a pénz rá. Ez, aminek most baja lett, 4 kerek évet élt velem, nagyon sokat használtam Spanyolországban, Portugálban. 1,7kg, gyorsan felállítható, kényelmes bent Bodzával és a csomagjaim mellett is. Így megpróbálom ezt újra megvásárolni ha...

Végül úgy döntöttem, estére ott maradunk a helyünkön, az olajfák melletti, learatott zabföld felső csücskében pedig pihenünk éjjel, a kisfalu szélén. Ahol a nap lemenő ágánál már állhattak végre a sátraink, mellette a rögtönzött fürdőszoba ahol a bringákkal védett helyen lezuhanyozhattunk a 6 literes nap által felmelegített  víz segítségével. (Műanyag palackos víz melegítését otthoni viszonyok között is kipróbálhatod, a vele való zuhanyozást is, hogy tényleg működik. 1-2 palack vízzel teljesen jól le lehet fürdeni. ) Közben pedig főtt a vacsorának szánt krumplis tészta is, Jani módra. Miután mindent megettünk, a fürdő után illatosan és a napi izzadás sóitól szabadulva, gyorsan aludni tértünk. Ekkor volt fél 10. Ilyen korán még nem parancsolt a hálózsákba a fáradtság elnyomó érzése... Vízszintes helyzetben azonban egyből felszakadt egy elégedett, hangos sóhaj, hely de jó is ez, mikor is kellemesen élvezhető a pihenés, az agy képes végre relaxálni, a test pedig elengedni ...

Korai ébredést követte egy aránylag gyors összepakolás a még fél sötétben, majd főztem egy kávét a fényeivel cirógató napocska társaságában, amit lelassulva megiszogattunk. Az előző késő délutáni sütögetés, sült szalonna maradéka jó energiabombának tűnt indulás előtt, így azt megette Bodza. Majd mint minden helytől, itt is hálásan mondtunk köszönönetet az erdei környezet adta sátorhelynek és legurultunk a fehér murvás útra, hogy 1km után rá forduljunk az aszfaltosra ami bevitt a piciny házakból álló kis faluba, Amareleja-ba. Rögtönözve útba igazítást kértem itt az első embertől akit láttam. Egészen a faluig, egy a romákra jellemző, láthatóan összetákolt bódékból álló, egymást sűrűn követő farmok látványa kísért minket. Ide vitt be az út és nem az általam kinézett térképen látható helyre, ahová eredetileg szerettem volna eljutni. Én vagyok általánosságban a tervező, az úttörő, a navigáció és a minden baj elhárítója IS egy személyben, könnyedén állok szóba az utcán járókelő, ...

Kipihenten ébredtünk, így sokkal előbb sikerült lebontani a sátrakat és indulni, mint ahogy azt terveztük. Pedig nem terveztünk. A temető amely mellett aludtunk (eredetileg bent aludtunk volna ha nem zárják le egy bizonyos időpontban) adta a vizet mely szomjunkat oltotta a nap első felében. Nem annyira volt finom, kissé állott volt az ízvilág de célnak megfelelt. Az autóútra kanyarodva érezni lehetett a nap erejét már, így bele húztunk. De az izmok a lábakban nem akarták amit a fejben az akarat, így egy lejt menetnél három satnya orgona bokor alatt a tűző napon árválkodó padok egyikére helyezkedtünk. Leittuk magunkat és még mielőtt nagyon elkapott volna a pihenési vágy, felpattantunk a cangákra és elindultunk Valencia del Mombuey irányába egy cuki hullámvasútra emlékeztető B akárhányas, semmi forgalom a helyi gazdágon kívüli úton 300 szint lejtmenettel. Ami hosszú kilómétereken át adott One life feeling-et. Ilyet éreznek a motorosok is. A táj szinte ugyanaz volt... Para erdők, leháncso...

 A történet tegnap kezdődött, hiszen a szalmabálák közelében olyannyira tova tűnt az idő, hogy szinte észre sem vettük, hogy van. Időtlenséget élünk meg. Jani, a Bodza (Magyar Vizsla) és jómagam. Előszóként csak annyi: Követni a FLOWT... Reggelt a nap köszöntötte balról. Rózsaszín csodaként sütött be a sátor ponyván át és színezte be az élet akkori hűs pillanatát. A párát ami hajnalban lecsapódott, fél óra alatt leszárította. Lassan keltünk ki a hálózsákból... Nem siettünk, így 10 óra volt már mire a kávé víz forrósodni kezdett. A friss zab szalma illata mindent átitatott. Gyerekkort idézett fel, s ahogy a szél erősödött, a szalma bála kupac pernyét eregetett a hajunkba. Minden tökéletes összhangban mozgott és így adott tökéletes életérzést belénk. Erősödött a nap sugara, így közös megegyezéssel leszedtük a sátrat és követni kezdtük a bála körül az árnyékot, amely az égető nap ellen igen jól védett. Egészen addig, míg nem a nap toronymagasan állt és ontotta magából a kellemetlenül ...