Az Én Történetem

Ezzel a résszel most hiányt pótolni szeretnék; hogy hol, hogyan kezdődött el számomra a digitális nomád életmód; régóta tervben van a poszt megírása.

Nincsenek véletlenek. Ez a mondat mára már inkább paradigma, ami szerint élem az életem. A jelek sok-sok évre mutatnak vissza.

Egy filmmel kezdődött...

Into the wild a címe.

Emlékszem annyira megragadott a főszereplőben mutatkozott vágy, a szabadság teljes megélése iránt, hogy egymás után többször is megnéztem a filmet. Minden egyes ilyen alkalom után újabb, addig észre nem vett pillanatot láttam még ami csak még inkább motivált arra, hogy magam is kipróbáljam ezt az életformát.

Aztán folytatódott a magashegyekről készített képeslapok látványával. Nem sokkal később, egy téli, magashegyi túrára jelentkeztem. Rettenetesen imádtam.

Nagy hóban, ami térdig ért, mentünk szakadó hóesésben az Alacsony Tátrában célunk felé. Aztán az akkori esti beszélgetések, kialakítottak bennem egy olyan vágyat, hogy annak hatására beszereztem pár Magas Tátra térképet és tanulmányozni kezdtem a hazai térkép ismeretemmel az útvonalak hosszát, nehézségi fokát, valamint csillagtúra szerűen, egy helyen megszállva és onnan 1-1 útvonalat teljesítve megszerveztem, hazai túráim után, első külföldi túrámat. Szállás elfoglalásával, túrák vezetésével, ki és hazautazással együtt.

Ezt folytattam három évig. Több helyen is sikeresen másztunk és túráztunk. Balesetmentesen.

Sas-út, Kis/Nagy-Fátra, Szlovák Paradicsom, Rysy, hogy a nagyobb útjainkat megemlítsem.

Túratársaim mind pozitív, korombéli, túrázni szerető magasan képzett fiatalok voltak. Áraim se nem voltak magasak, se nem alacsonyak, így volt, hogy egy teljes éven át ebből éltem, előtte pedig kereset kiegészítéseként, szerveztem az utakat. Így azzal kerestem a betevőmet, amit imádtam.

Volt mikor jelentkeztem túravezető posztra is de elutasították, mert víziszonyom van és emiatt nem tudok úszni.

A nagy áttörés 2017. Májusa hozta meg.

Régi jóbarátnőm előző év augusztusában, a születésnapom alkalmával meglepett egy El Camino Zarándok Útlevéllel, az ún. Credencial-al. Ezt az utat tette ő meg Spanyolországban, 60 év fölötti korában, ami 800km táv a Pireneusoktól Santiago de Compostella-ig.

,

Ugyanebben az évben, Magyarországról indult el egy lány akit figyelemmel kísértem, nagy hátizsákkal, 5 országon át, 3.400 km-t megtéve, 5 hónap alatt. Nagyon inspirált. 

Aztán az élet úgy rendelkezett, hogy ki kellett lépnem az addig ismert komfortzónámból, 2017 Májusában.

Egy korombéli fiatal férfi március-áprilistól indult el Magyarországról szintén ezen a hosszú úton azon a tavaszon. Akkor ő már úton volt, épp Ausztriában járt Bécs környékén, mikor engem az élet tett rá az Útra. Úgy történt, hogy egy darabon együtt mentünk...

Franciaországtól azonban egyedül haladtam. Bár aki úton van, mindíg sétál másokkal is, akarva akaratlanul. Így történt meg az, hogy az Univerzum által megismertem egy egész nagyszámú Barátot, akik az én Caminos Családom azóta is, akik szívükbe fogadtak akkor és persze viszont.

Caminos Családnak azokat az embereket nevezzük, akik valamilyen módon, nagyon hasonulnak velünk lélekben.

Az út végén, Franciaországban szerettem volna letelepedni, az ott élő barátaim segítségével. A nyelv azonban nagyon nehéz, így ár kellett gondolnom azt, hogyan tovább. Így döntöttem el aztán, hogy visszatérek Magyarországra, ahol barátok segítettek talpra állni.

Aztán jött egy adag újabb nagy pofon az élettől ami teljesen tiszta látást adott, mégpedig egészségi állapot szálon.

Ekkor gyárban dolgoztam, présgépeken, állandó éjszakai szakban. Pár hónapos munka után, egy éjjel rosszul lettem, le kellett feküdjek a padlóra, hogy elkerüljem az ájulást. Sosem volt semmi komolyabb bajom, ezért amikor aznap éjjel két alkalommal is elsötétült minden, mentőt hívtak hozzám.

A tisztánlátás kedvéért pedig: Az első rosszullét után 2 perccel a csoportvezető megkérdezte tőlem, vissza tudok e menni a darabszámot megcsinálni?...

Én falfehér vagyok, szédülök, fekszem az olajos betonon, hogy ne ájuljak el és a darabszám a fontos...

Nekem ott nem kellett más, ami jobban felnyithatta volna a szemeimet, hogy egész addig a pillanatig, más zsebeit tömtem meg pénzzel, hiszen éveken át mint alkalmazott vagy melós végeztem a feladataimat, fizetést pedig éppen csak annyit kaptam amiből nem haltam éhen az albérlet fizetése mellett.

Egy alapos háziorvosi vizsgálat kimutatta, hogy pajzsmirigy alulműködés áll fenn nálam, valószínűleg a hosszú és állandó éjszakai műszakban végzett munka miatt, a szervezetem felmondta a megszokott természetes állapotát és megbetegített.

Itt, miután kiléptem a helyről, még elfogadtam máshol egy állateledel bolti eladói munkát, amiben visszanyertem a régi erőmet. Jót tettek velem az akvárium halai. Mivel mindig is természet és állatokat kedvelő ember voltam.

Aztán egy élet törésben, mely már második volt ekkor, elhagytam végleg azt az életet, mely a komfortzónán belüli életminőséget szolgáltatta. Helyette felcseréltem egy teljesen más, szabadabb életmódra, ami a zene világához is erősen köt.

Ekkor már negyedik éve tanultam hegedűn játszani, ami 2019. Májusától a bevételt teremtő hangszerem lett, Spanyolországban az El Caminon. Camionnal stoppoltam odáig.

A Caminon játszottam, magán az úton/utcán, napi 3 óra hegedűléssel megkerestem azt, azokat az összegeket, melyet a normál, bejelentett, nyolc órás munkaidőben kerestem meg, napi szinten.

Azt csinálni amit szeretek, számomra egy álom volt!

Ez idő alatt volt, hogy hónapokig házat felügyeltem (house sitting), volt mikor úton voltam és sátoroztam.

Aztán jött a vírusos mizéria és minden tervem kútba esett. Turizmus nincs, pedig kellene. Így egy kerékpár vételt követően, megismertem az úton Spanyolországban egy másik Európa utazót, akivel közös projektbe fogtunk, hogy át képezve magunkat, abból megéljünk. Weboldalakat készítünk megrendelésre.

A szakma  rengeteg tudást követel, így folyamatosan tanulunk. Spanyolország az otthonunk immár második éve.

Jelenleg Portugáliában utazgatunk, az utazási kedv, minél többet felfedezni a világból, a látottakat videóra veszem, vágom, megszerkesztem és a Youtube Csatorna közzé teszem.

Ezzel próbálok más utazóknak segíteni, vagy Campingezőknek ötletekkel szolgálni, az általam tanultakból.

Emellett segítünk a helyieknek is, ha akad munka azt elvállaljuk. Azonban most a válság miatt nagyon nehéz lett mindenkinek a megélhetés.

De nem adjuk fel az álmainkat. Low budget módon utazunk továbbra is, kerékpárral, hiszen az a második legolcsóbb utazási forma a gyaloglás és backpacker utazási mód mellett.

Jelenleg sátor az otthonunk, miután a téli időszakban albérletbe tettük a megtakarításainkat és a weboldal készítésért kapott összegeket.

Vannak jó és kevésbé jobb napok is a komfortzónán kívül is, azonban az Univerzum energiáit követve, az élet legszebb pillanatait éljük meg.