Azzal kezdeném, hogy Olasz barátaink, leinvitáltak az óceán partra, egy Február 2.-ai napon. Ezután, egy barátságos, Francia hölgy portája előtt találkoztunk, egy igen szép, szemrevaló kis sziámi cicával, aki épp a vacsorát fogyasztotta. Ahogy megláttam a cicát, kiejtettem a számon: Nekem ő kell!... Nos, itt kezdődött valahol el a MI történetünk. 😊 Szerelem volt első látásra. Egy héttel később, kaptam egy üzenetet a barátoktól, hogy kell -e a cica, mert befogták nekem. Tudni kell, hogy az utcáról jött Kitty, semmilyen emberi szocializáció nélkül. Ha csak az nem az, hogy a bokor mögött enni kapott esténként. Kitty első reggele az ablakomban. Lehet látni a tágra nyílt pupillát, mely a teljes izgatottság, stressz, félelem jele. Arról nem beszélve, hogy erősen fújt is rám, amikor beléptem a szobájába. Egy állat beszoktatása egy családba, egy házba, megterhelő és nehéz feladat. Rengeteg türelem szükséges hozzá, hogy a végén egy doromboló szőrpamacsot lássunk viszont...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése