Eltévedni Emberi Vagy Univerzumi Dolog?...
Tegnap, (2021/06/02)
csak úgy mint ma, összecsomagoltuk a sátrakat, táskáink útra készek voltak, paripák zabolázatlanul várták az elindulásunkat.
Mit tesz a Nő, indulás előtti utolsó pillanatban?
(Kilép egy utolsó pisire ...)
Így esett, hogy indulás után közvetlenül maradtunk ott ahol voltunk, ugyanis női havi mutatkozott és mint tudvalevő, ilyenkor az energiák egy ponton gyűlnek össze, nagyobb fáradtságot, elesettséget mímelve.
2 nap pihenésből így alakult meg a három nap.
De ma... ... ... ... ...
Ma úgy ébredtem fel, (mit ébredtem,...fel pattantak!...) mint aki egy évet pihent abban a három napban.
Így tényleg elindultunk..., sőt!...
A megszokott tempónál kiderült gyorsabban is lehet nyomni a pedált.
"Megtaláltam" (irónia..) a legmagasabb fokozatot, toltam neki hegynek, völgynek.
Talán be akartam hozni az el (nem) vesztegetett 3 napos pihenőt. Nem tudni.
mikor válaszút elé tett az Univerzum, nem én terveztem meg az út hogyan, merre tovább kérdését, hanem ki adtam a kezemből Jani Google-jának.
Így arra mentünk tovább amerre az mutatta.
Nos igen, ... ám de Jánosunk szokásához híven sajnos elegáns lendülettel zsebre téve a mobilt, nem szólt, hogy lesz egy elágazás ahol nekünk jobbra el kellene...
Így sikerült kerékpárral egy 2 km hosszú, nagyon meredek lejtőn döngetnem lefelé, szinte a motorosok sebességével gurulva, egy ponton talán meg is ijedni, mert hamar rányomtam a fékekre miután belengetett a kerékpár alattam. De cool volt érezni a sebességet..!
Annyira azért képben voltam, hogy a határ Portugál oldalán kell(ene) haladnunk, így...
Meglátva a táblát erős érzelemmel kérdeztem a kerékpáros útitársamat, hogy eltévedtünk?...
De hát én mentem elől!... Mondja. (Felelősség át tologatása a másikra szájkaraté következett 2 percig közöttünk.)
Nos, igen.
Még a legjobb kapcsolatban is akadnak hibák. Főleg olyankor jönnek ki, amikor pont 20 km-re való vízmennyiséget hozunk magunkkal, nem többet, hisz ne cipeljünk többet, plusz súly csak. (Fejadag 1,5 liter, kutyával osztotta rajta.)
Az eltévedésben egyetlen jó dolgot találtunk, mely a napunk végét is jelentette számunkra.
Mégpedig, hogy a Portugál - Spanyol országait összekötő híd alatt egy kb 80 m mélyen, csillámló vízű folyó kanyargott. A csalogató növényzettel, hűs folyónak vízével csábított magához, amely a 30 C° hőség kopogtatására, egyaránt volt felüdülés és vígasz.
A hely pazar, alváshoz is tökéletes, egész napos fürdéssel, pancsolással egybekötött programot ígért. Videós anyag gazdagon kinálta magát e-mellett.
Videó
Így miután megbeszéltük, hogy Jani elmegy a 7 km- re eső Paymogo-ba vízért és ételért, én Bodza után csábultam és neki veselkedtem megszabadulni némi fölös ruhadarabtól.
A vízben a maroknyi kavicsok nagyon kényelmetlen érzést nyújtottak de a víz csábító ribanc módjára hívott és a kellemes langyos víz feledtette mindezt.
Jani megérkezett közben. Kilóméter hiánya volt, mert letekert 40-et, hogy nyitott boltból ennivalót tudjon hozni. Ezért szeretjük.
Sosem hagy cserben ha kajáról vagy vízről van szó. A navigáció megmarad az én kezemben.
A bajok ott kezdődtek, hogy lement a nap.
Aztán folytatódott azzal, hogy a tüzifának valókat az emberek igen csak elhasználták, így pusztán gallyakat sikerült összegyűjteni ami arra lett elég, hogy sikerült belőle egy hatalmas tüzet rakni.
Szárazsága miatt kb 2 perc életű volt, a hajunk majdnem leégett de másra nem igen volt jó. Jani elment bokrokról gyűjteni be 3db gallyat.
Én közben a totálisan halott nyárfáról vadásztam az alsóbb ágakat, jó picire tördelve, akárcsak a sivatagi tevehajcsárok. Ezzel a módszerrel sikerült megfőznöm.
Dinsztelt hagyma, fűszerek, batáta (édesburgonya) és bab. Ez istenkirály kaja lett egyébként, a főtt tészta viszont rettenetesen nehezen akart főtté lenni.
Már az utolsó percekben jártunk a főzésben, mikor autó fényei villantak fel a határ felőli Spanyol poros útról és közeledtek. Aztán 2 db erős fény erejű zseblámpa közeledő fényei tűntek fel. Én tettem a dolgom tovább, tészta vizet öntöttem le a kanál segítségével. Bodza fel-fel morgott, Jani a sötétben figyelt.
A fények ketté váltak és úgymond bekerítettek két oldalról. Bodzán nyakörv már rég nem volt, hisz sötét van, én ilyen időszakban leveszem róla..
Dörmögő hang kért meg spanyolul, tegyem fel rá. Visszakérdeztem: Que pasa? (Mi történt?)
Mert akkor már tudtam, ezek az urak rendőrök.
Még szerencse, hogy a póráz olyan, hogy bármikor folyó nyakörvet lehet belőle készíteni, így rá tettem. Közben a folyton morgó kutyuskámmal próbáltam megértetni, hogy nem kell megölnie a bácsikat most.
(Olyan mély morgásba kezdett, hogy még én is fenyegetőnek éreztem, pedig az Ölj parancs szóra is mindíg csak botot hoz farkát csóválva. De most más volt a fejében... Ami kicsit büszkévé tett, mert hiszen védelmezővé vált, annak ellenére, hogy én vagyok az alfa.)
Nos, miután a szemünkből kivették az erős fényt, kiderítették kik vagyunk, nem e vagyunk többen, hány éjszakát töltünk itt él, sátorral, akkor megnyugtatólag mondták, itt fognak járőrözni éjszaka, hogy semmi ne történjen, de ha mégis lesz valami, akkor a 062-t hívjam.
(Persze a mobilom itt totál használhatatlan, hiszen itt se signal, se semmilyen adó tornyot nem sikerült befognia. 0, zéró telefontornyot nem tudott ide telepíteni a Digi, hogy az emberek telefonàlni tudjanak vagy GPS használni.)
A rendőrök elmentek a járműhöz, folytatták a járőrözést, mi pedig a totál sötétben végre nekiláthattunk vacsoráinknak a csillagok milliói alatt.
Védettséget élvezve az Andalúz rendőrök által, nyugodtan hajthattuk álomra fejünket.
Hajnalban azonban idegen vadszagok, macskaléptek riasztottak fel s tettek éberré. Lobo-ra, farkasokra tippelek, hogy azok járhattak körülöttünk. A vaddisznónak más a szaga és a csörtetése is...
Az éjszakát ettől eltekintve át aludtuk.
A folyó tökéletes, csobogó hangjával, a susogó hangú széllel együtt nem volt túl nehéz... A békák pedig adták alá a koncertet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése