Felfedező túra és eredményei
Bambuszhoz hasonló nádi világ a völgyben
Egy már régóta csalogató helyet vettünk közelebbről szemügyre, mely a Villa Aurélia teraszáról hívogatóan szólított magához tavaly óta...
Nem várattam tovább. A sziesztát letudva, egy korábbi vacsorától jóllakottan elindultunk felfedező túrára, tele hassal, fürge léptekkel.
A nádasban egy sötét lyuk mutatta messziről, az átjárót a nádas túloldalára. Így az irányt szemmel majd gyalogosan is igyekeztünk követni, a rengeteg szúrós növény között gyalogolva.
Utunk közben be tértünk a lent található kisebb nagyobb romokhoz körülnézni, milyen változásokat hozott a tavalyi tél.
Elsőre igen meglepődtünk, hiszen a factoryban ahol évekkel ezelőtt olívát sajtoltak, tavaly fecskék lakták, most egy népes, elárvult méh család telepedett a tető alá és ott táncoltak egymáson. Ez idén már a második ilyen találkozásom az elszabadult, be nem fogott méhekkel.
Nagyon érdekelne hogy lehet egy ilyen szabadon lévő méhcsaládot befogni!
Ha van tudomásod, tudásod a technikájáról és megosztanád velem azt, hálás lennék érte!
Ezt követően egy a nádason átjárónak tűnő 2 méteres természetes nádi alagúton át, a túloldalra értünk.
Ez a virágzat több méter magas, a tequila növényének, élete utolsó szakaszában növeszti, ezután elpusztul a teljes növény.
Az itt látható igen erős szárat, építkezéshez használják fel a helyiek. Gerendaként.
A nád túloldalán meglepett, hogy erősen sziklássá vált a talaj. Növényzete ebből eredően igen ritka, elvétve lila bolyhos virágok csoportjait láthattuk. A sziklás terepen nem ártott oda figyelni, mert egy boka rándítást be szerezhet az, aki nem figyel oda ahová lép...
Az olajfák melyek túl élték az évekkel ezelőtt keletkezett hatalmas tüzet, az elégett törzseik elszenesedett, fekete színeik ellenére, kisebb nagyobb ágakon termesztik az olíva bogyó idei terméseiket, így lesz mit betermelnünk majd az őszi időszakban.
A sós vízben hetek alatt puhára érnek és ehetjük majd az ínycsiklandó olíva bogyókat.
A területen ahová végül kilyukadtunk, nagyon sűrűn benőtt mérgező növényzet állta utunkat de átverekedtük magunkat rajta.
Egy sziklás, kavicsos hegyi pataknak a medrében túráztunk egyre beljebb a völgyekben. Ahol a sziklák között pompázatos rózsaszín Leanderek mosolyogtak ránk mindenfelől.
Fent a dombokon két fajta fenyő hadserege uralta a lenti nőies kinézetű Leánderekkel színesített tájat. Imitt - amott pedig pici, magról kelt 40-60cm magas kis fenyőket figyelhettünk meg.
Az itteni fáktól a völgy klímája érezhetően más volt, mint ahol a tűz elégetett minden növényt. Ezért megerősítette azt az elgondolást, hogy a vissza erdősítés a Villa Aurélia környékén, egy remek projectnek ígérkezik. Ezért a kisebb fenyőket kiszedtük amiket a völgy feletti dombokon találtunk, illetve egy ölnyi Leander is haza sétált velünk, hogy elkezdhessük a terület fásítását, erdősítését.
A BIO DIVERZITÁSSAL szeretnénk elérni azt, hogy a területen, természetet segítve ezzel, az öngyógyító képességét elő mozdítsuk.
Ezáltal a leeső csapadék le juthat a földbe is, megállítsa annak lefolyását. A sárgarigó, vadgalamb, gyurgyalagok élővilága változatosabbá válik és a klímát is hűsíthetjük ezzel a Vissza Erdősítő Projecttel, melybe belevágtunk.
Leandereket és fenyő magoncokat hozunk és ültetünk át a Villa dombjaira, ami hasznára lesz minden élőnek a későbbiekben.
A folyamatokról videó készül!...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése